Az Idő
akár a gumiszalag
korlátok között nyúlik,
szűkül, tágul, összeugrik
sorsunk változása szerint
rugalmasan működik.
az Idő
számunkra relatív.
Körülfonja életünknek derekát,
átölelve tartja lelkünk,
amíg egészségben élünk,
támaszt, biztonságot ád.
az Idő
velünk változik, kopik,
elveszti rugalmasságát,
cserélhetünk új gumit,
de sorra mind elvásik,
egyszerre csak nincs másik.
az Idő
túl bő lesz, nem tart már, laza,
lecsúszik rólunk a gatya,
jobb, ha elmegyünk haza!
Méltósággal elfogadva,
hogy az élet gumija
nem nyújtható: ˝kimúla˝
Ez így van, kedves Sarolta: élünk a végtelenségben, próbáljuk elhelyezni benne picinyke magunkat, morfondírozunk a viszonylagosságokon - aztán egyszer csak vége. Marad, mint írod, a méltóság, amivel elmehetünk. ;(
VálaszTörlés