Pánikos rettegés kora.
Világod átgördül rajtad.
Bújni előle nincs hova.
Te biztosan ezt akartad?
Nyugodt öregkort reméltél,
mikor nem nyom kötelesség,
hiszen oly sokat megéltél...
Jöhet az érdemelt restség.
De nem így történt, jól tudod.
Nincs nyugalom, és pihenés.
Világunk rossz felé forog,
megtelepszik a rettegés.
Rozsdás fegyvered keresed,
és vénen készülsz a harcra.
Felejted hintaszékedet,
és kiállsz a barikádra.
Hangod csak gyenge percegés.
Kopott toll a papírt rója.
Ordítson minden betűd,és
írjon a tollad hiába,
de ha kérdez az unokád:
"Papó, te mit tettél értem?"-
vonultasd fel betűk hadát.
Habár ez csekélyke érdem,
de megpróbáltad legalább.
Protestáltál,bár hiába.
Feleslegesen nem szólt szád.
A jövőt ültetted mába.
2015.09.29.
A jelen számos történése rettegéssel tölt el. Mit tesz, aki betűvető? Ha hiába tiltakozik is, az nem vész kárba: hiszen a jövőért érzett felelősséggel ment pennájával a csatába. (Illetve írta számítógépén sorait rendületlenül.)
VálaszTörlésérthető a kesergésed, tehetetlen vagy, de ennek nem te vagy az oka, a világ vesztébe rohan, feltartóztatni versekkel még Petőfi és a hozzá hasonló klasszikusoknak sem sikerült.
VálaszTörlés