’Szóval, nem követsz.
Hát mást se szeress!
Nem engedsz nekem?
Mással se lógj!’
Vagyonát is féltőn
lett bősz gyilkosod.
A kép címe: Tanulmányfej; Gaál József munkája
Tomor Gábor: Ádáz
’Szóval, nem követsz.
Hát mást se szeress!
Nem engedsz nekem?
Mással se lógj!’
Vagyonát is féltőn
lett bősz gyilkosod.
A kép címe: Tanulmányfej; Gaál József munkája
Aktuális figyelmeztetés korunk trükkös terrorizmusára - nem csak mástól, magamtól is féltenélek - ez is gyakori már - én így látom
VálaszTörlésSarolta
Ez mifelénk mindig is eleven veszély volt - a bűntények jelentős száma is bizonyítja. - Köszönöm véleményed, Sarolta! :)
TörlésKét szóra hívnám föl a figyelmet (már nem a szerzőnek): a követés és a szeretés. Érdekes ezen elgondolkodni: ha valakit követünk, akkor szeretjük is egyben? (És akkor itt a többféle értelmezhetőségre, fokozatra célzok: titokban követés, zaklatás, terrorizálás, lekövetés, másolás, utánzás, példakép követése, folyamatos hírbeszerzés stb.) Így nézve már furcsa lehet az a mondhatni méltatlankodás, amire a második és a negyedik sor alapján elsőre gondolhatunk - akkor valójában miért is "fáj" valakinek, ha nem őt (vagy /"csak"/ őt /így/ nem!) szeretik (azaz követik)? Talán erre is választ ad a záró két sor. Mivel tényleg sokféle értelmezési lehetőséget rejt ez a rövidke, ezért ez egy (újfent) jól sikerült és jó üzenet.
VálaszTörlésNem akarom egyszerűsíteni a helyzetet, hiszen az a jó, ha többre engedi látni az olvasót e pár sor. De ha a gyakori féltékenységből elkövetett merényletekre gondolunk, jogos tűnődni azon, mit is enged meg magának a párját szinte tulajdonaként kezelő ember. Aki nem bírja elviselni, hogy a szakítás (nem-követés, elhagyás) áldozatává váljék. És akkor még szó sem esett arról, hogy szerette-e őt valaha is a másik... - Köszönöm vélekedésed, Árpád! @-)
Törlés