Tekeredik már a tavasz,
Orrunk alá fújja a szél.
Tücsök pattan, ugrik szakaszt
– csalfa mosolyban csáb-remény.
Aranyesőt villant váza,
Felhőnk vattacukorként száll.
Kinyílt az élet fásultan várva,
Hogy újra csillanjon a napsugár.
(Pápa, 2013 tavasza)
Igazán tavasznak örvendő ez a versed, Árpád. Csak egy valami tesz bizonytalanná: kinek nézőpontját illesztetted soraidba ekként: "fásultan várva". Miközben tekeredik, pattan, ugrik, villant, csillan - akitől csak kitelik... :)
VálaszTörlésKöszönöm, valóban furcsa lehet a természet energiabombája mellé egyfajta fásultság kifejezése. Egyszerű oka van: az embereknél jelentkező ún. tavaszi fáradtságra szerettem volna utalni, hisz talán ugyan apró porszem lehet ez a tavaszköszöntés lírai alkotóműhelyében, mégis szerintem kár lenne tagadni. :-d
TörlésA tavasz évszaka lélekemelő, gyönyörködtető, de sokan nem veszik észre, vagy kár halált is hozhat szeszélyeivel betegeknek, öregeknek, gondokkal küszködőknek
VálaszTörlésSajnos ez olyannyira igaz, hogy pár éve pont tavasszal távozott az élők sorából velem egykorú barátom (hirtelen jött egészségügyi okból kifolyólag) - a hozzá írt búcsúversemből idézve: "tavasszal halni a legnagyobb kifosztás"... ;(
Törlés