Tóth Sarolta: A nyúl és a sün

mese tanulságokkal

A nyúl és a sün a mezőn gyakran találkoztak. A nyúl büszkén hencegett gyors futásával, gúnyolta a sünt, aki lassan vánszorgott. A sün egy ideig tűrte a csúfolódást, aztán gondolt egyet és versenyre hívta a nyulat.

- Fussunk versenyt! Legyen a győzte jutalma ez a mező, jó sok lucerna terem itt, de a vesztes nem legelhet.

- Elment az eszed, te sün? Még előnyt is adok neked, de a nyomomba sem érsz soha.

- Azzal te ne törődj, megoldom, és ha vesztek, többé itt nem találkozunk.

- Áll az alku - csaptak volna egymás tenyerébe, de mivel az nem volt, egymáshoz dörgölőztek a megegyezés jeléül.

A sün otthon megbeszélte a felségével a verseny részleteit.

- Nem kell mást tenned, csak mikor a nyúl a kijelölt célhoz ér, kiáltsd oda neki: én már itt vagyok!

- Rendben, ez igazán nem nehéz feladat, én pihenek és neked sem kell erőlködnöd.

Másnap reggel - kipihenten - a kijelölt pályán megkezdődött a verseny. A sün megindult, látszólag nagy lendülettel, de amikor a nyúl elviharzott mellette, visszafordult és lepihent a pálya kiindulási szélén. A nyúl lélekszakadva rohant, lihegve ért oda a célhoz. Döbbenten vette észre, hogy a sün nyugodtan, pihenten várja, és kiáltott neki:

- Én már itt vagyok! El sem fáradtam, mint látod.

- Ez nem lehet - mondta a nyúl - ismételjük meg a futást, mert lehet, hogy csak a szemem káprázik a fáradtságtól.

- Semmi kifogásom, fussunk újra - felelte sünné asszonyság.

A nyúl visszaindult minden erejét bevetve, de mire a pálya első végéhez ért, sün úr kiáltott:

- Én már itt vagyok! Jó ideje várlak, és el sem fáradtam. Beláthatod, hogy nem tudsz legyőzni. Enyém a mezőn ez a terület.

A nyúl hitetlenkedve rázta a fejét, de elfogadta vereségét. A sün pedig boldogan birtokba vette csalafintasággal megszerzett földjét.

-  Látod asszony - mondta feleségének - többet ésszel, mint erővel. Jó dolog, ha a sündisznónak okos és engedelmes felesége van, aki pontosan olyan, mint ő.

- Remekül kitaláltad, bár kicsit csalás volt, de a nyúl butasága segített nekünk. Nem kellett volna elhinnie, hogy a gyors lába többet ér, mint a gondolkodás furfangja.