Miközben játszik,
magunkban vagyunk.
Űzi vígan sportját,
ránk se ránt ez Úr.
Játszik csak flegmán,
s örök békét nyerünk.
Illusztráció: az internetről
Tomor Gábor: Fátum
Miközben játszik,
magunkban vagyunk.
Űzi vígan sportját,
ránk se ránt ez Úr.
Játszik csak flegmán,
s örök békét nyerünk.
Illusztráció: az internetről
Elgondolkodtam - ellentmondást érzek:
VálaszTörlésminket is hagy játszani? - vagy egyszerűen nem törődik velünk?
Ez lenne a béke magyarázata? - hiszen béke nincs sem bennünk, sem körülöttünk. Talán az Úr barátainak van - ők üdvözülnek itt és haláluk után ...Amen.
Jókat írtál, Sarolta! Mit is mondhatnék: ha körülnézünk, látható némi nemtörődömség. :) A játék pedig? Ki játszik, kivel meg játszanak. Az örök béke meg: mindnyájan afelé megyünk, viszontagságaink után kijár nekünk... :-d
TörlésHa hisszük a frappáns illusztrációból is kitűnő eseményeket, és elfogadjuk az ebből eredő élethelyzeteinket, akkor valóban békére lelhetünk. De akkor meg oly fura, hogy csak ennyi, "valaki" játszi könnyedségéből fakadóak életünk súlyos következményei? :-?
VálaszTörlésTermészetesen a magunk játszi könnyedségeire gondolok mindenekelőtt - a végső békét megelőző örök békétlenségünk okozóiként. És az alkalmas személyiségeknek a mindenkor megfelelő helyzettel való mindig "szerencsés/szerencsétlen" találkozására. Amihez pedig egyfolytában asszisztálunk. - Pár soromban ez kimondatlanul, de benne rejlik... ;(
Törlés