Előttem sziklafal, hátam mögött a tenger,
Így találkozik véges a végtelennel.
Dilemmám egyszerűen egy:
sziklára mászni nem merek,
a tengerben örökre elmerülhetek.
Talán kimentenek,
hajóval a partra visznek,
ott Robinsonként sokáig élhetek
csendes magányomban,
újra teremtett világomban.
Lesz papagájom, kutyám és társam, Péntek,
civilizáció, hírek, pletykák, csak legyintek.
Találok megoldást,
nem vágyom magasra mászni,
nagyot zuhanva - magam halálra zúzni.
Kapaszkodjon csúcsra, aki hatalomra vágyik,
magára maradva társtalanná válik.
Leomlik a szikla, lesodorja a láva,
belevész nyomtalanul az óceánba.
Ez lesz a nagyravágyás átka.
Először azt hittem, kedves Sarolta, végig egy békésen élni akaró ember nézőpontjába helyezkedve írsz, bekalkulálva, hogy rosszindulatúak akár ki is tehetik egy lakatlan szigeten. Ám bizakodásod jele, hogy a civilizáció ártalmairól is szót ejtesz. Aztán a meglepetés: a nagyravágyókról, vesztükről szólsz a végén. Lehet így is írni - egy újrateremtett civil világból a közéletről szólni.
VálaszTörlésKöszönöm értékes, értő értékelésedet.
VálaszTörlésRobinsonként élni - félig jó,mert magány, bár állatok társasága és egy civilizációtól nem megrontott ember barátságát jelenti.
Nem lehet elmenekülni a mai való világból, de nem tanácsos magas sziklára mászni, bár sokan élvezik ezt akkor is, ha gyors, váratlan halál vár rájuk.
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.