A Nyár kacér,
virágos ruhájú, táncos lábú
tündér.
Aranyhaján napfény ragyog,
szemében csillagok.
csábos mosolya
hívogat.
Ha jön az est,
szerelmet keres.
Ölelése asszonyosan érett,
termékenységéért
dicséret illeti:
zamatos, lédús gyümölcsei
gondos anya gyermekei.
Az Ősz fakó,
köddel ébred reggel,
siratja a nyarat,
a fákról levelek ,
szürke felhőkből könnyek
hullanak.
A Tél öreg
fáradtan csoszog,
késve érkezik, sokáig marad.
Meleg bundát, kucsmát visel,,
csizmája havat tapos,
szakálla jégcsapos.
Viharos szél
kíséri útján,
Tavaszra vár.
Ó, ezek a mind-újra érkező, s mindig hűtlen évszakok! Mily szépen átvették az érző lények érzelmeit, viszonyulását a változó körülményekhez. Nem kellett más, csak megszemélyesítésük, és még valaki, aki erre vállalkozott. Ez pedig most éppen te voltál, kedves Sarolta! :d
VálaszTörlésAz eddig megszokott évszakok jelentették a kozmoszt, ami most kialakult, az a káosz. Versem nosztalgiázás.
VálaszTörlésÚgy tűnik, a társadalomban eluralkodó káosz a természetre is átterjedt .--
Soros okozta ezt is?
Nem szeretem a káoszt, a tiszta ész kritikája nevében elítélem.