Éldegélsz, mindent megélsz.
Sorsod kikerekedik.
Olykor jobbhoz is hozzáférsz.
Szerény vagy, mit sem kívánsz.
Meghalsz, s ha úgy adatik,
egy ideig még gondolnak rád.
A kép címe: Szégyellős hold fénye; Francoise Gilot festménye
Tomor Gábor: Tűnődés
Éldegélsz, mindent megélsz.
Sorsod kikerekedik.
Olykor jobbhoz is hozzáférsz.
Szerény vagy, mit sem kívánsz.
Meghalsz, s ha úgy adatik,
egy ideig még gondolnak rád.
A kép címe: Szégyellős hold fénye; Francoise Gilot festménye
A sors elfogadása a tűnődésed.
VálaszTörlésSzomorkás, de hiteles összegzése a megélt éveknek.
Én is így érzem.
Köszönöm, Sarolta! És tudod, mi a szinte hihetetlen? Hogy te is éppen azt a jelzőt (szomorkás) használtad, amivel feltöltéskor magam is ajánlottam Ildinek e hat sort! Ha véletlenül nem küldte át neked üzenetem, akkor csak az lehetséges, hogy ennyire pontosan rezonáltál szavaimra! :) :>)
TörlésKedves Gábor
TörlésIldivel nem értekeztem, spontánul találkozott a két jelző.
Talán mert közel áll egymáshoz gondolkodásunk.
Sajnos én eléggé szószátyár vagyok, míg te kevés szóval mindent elmondasz.
Annyira azért nem depis a helyzet. A versed nagyon expresszív! Szeretem, ahogyan pár sorban mindent elmondasz!
VálaszTörlésMi mindent... Különös ez a minden... Kínjaival együtt is élni való, minden gyönyörűségével is fájdalmas földi időtöltés. - Köszönöm vélekedésed, kedves Ditta. :)
Törlés"A boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés." Ez a Dallos Sándor-féle idézet tökéletesen paralel e verseddel, Gábor. Meg még valamiért eszembe jutott Weöres Sándor A boldogságról írt költeménye (gnómája) is. Hogy némileg választ találjunk az élet "értelmét" firtató[?] szomorkás jelzőre, mivel a boldogságot kutatnánk, viszont ahhoz mégsem oly rövid az élet, hogy csak boldogságban éljük le. De hát, ez lenne az irodalom lényege, meglelni az összefüggéseket.
VálaszTörlésÉrdekes a fejtegetésed, Árpád. Ugyan én nem írtam le a "boldogság" szót, csak az emlékezésre utaltam, de való igaz, leginkább az öröm, az elégedettség mozzanatait "gyűjtögetik" az emberek. De hát annyi más is érte azt, akire visszagondolhatnánk... Mindezekkel való megbirkózása is maradandó, esetleg példa is lehet. Ahogyan írod is: életünket nem csak boldogságban töltjük el. (Megjegyzem, a tudatos emlékgyűjtésnek mintha lenne némi idegesítő vonatkozása is, ezt a már kész, következő hatsorosomban "tűzöm tollhegyre".) - Köszönöm véleményed! :)
Törlés