Magas fenyő, szép sudár fa,
hova tartasz?az utcára.
Ott hirdetem az ünnepet,
kicsi Jézus megszületett.
Koldusnak is van rá jussa,
mindenkié a Jézuska.
Ezüst fenyő, hova, hova?
Vár reám egy nagy palota.
Palotának fényes terme,
cukor, dió kényes terhe,
csillagszóró, aranypehely,
az én helyem egy úri hely.
Hová mégy kis törpe fenyő?
Arra nincs ház, csak temető!
ó, én oda tartok éppen,
megállok a sír tövében,
vallják rajtam pici égők,
nem felejtenek az élők.
Pici fenyő a nagy hóba
hova tartasz? - a kunyhóba.
Örülnek majd a gyerekek,
énekszóval körülvesznek,
ágaimra gyertyát tesznek.
Hamvas fenyő, csupa pompa!
Te hová mégy? A templomba.
Őrt állok majd a jászolnál,
Betlehemnek fénye rám száll,
ragyognak rám a csillagok,
örülök, hogy fenyő vagyok.
Mintha a szeretet megélése, ünneplése lenne életünk fő célja, hirtelen ez jutott eszembe versed olvasásakor. A fenyőfa teszi talán, mely mintegy jelképként szerepel, s örvend a hatásnak, melyet megjelenésével kivált, kunyhóban, palotában, utcán? Legalább általa is, ennyivel is kisebb a szeretethiány...
VálaszTörlésTankönyvbe vele! (o)
VálaszTörlés