Riba Ildikó: Őszi emlékKorán jött szeles őszön a hidegkéretlen erővel szobámba betört.Régi emlékem vele rám köszönt,gyerme
Riba Ildikó: Kereszt Keresztet cipel.Teste roskad alatta.Ördög is figyel.
Riba Ildikó: HiányodŐszönként eszembe jutsz,mikor falevelet kavarsziszegve, szívembe marvakíméletlen szél. Kócolja
Riba Ildikó: Síró falevélnéma üzenetsíró falevélel nem mondottszavaidat elvittea szomorú szélforgatja néhalomhán lomposanmás
Riba Ildikó: TélapóCsillagúton távolrólcsengettyűhang szól. Szűz havon szán suhan, bakján piros ruhás apó.&n
Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőeticaMagyar nő vagyok – mit érdekelneengem a nőeszmény maga?Itt születtem.Ráadásul Budapesten,sőt Budán,
Álom és valóság, ha némileg összhangban már... - írom egy elképzelt, elnyugodott versengésről... A kép is tetszenék, csak hát a sötét háttér. Ilyenkor szoktam mérgelődni, ha sajátomat nem kereteztem be világosabb vonallal. (Te még meg is teheted, Ildi, s akkor az is erősíti az általam írt elcsitulást. Esetleg világosíthatsz egy keveset a képen; lásd a "Tűnődés" című rövidemnél.)
VálaszTörlésIgen, kicsit összhangosodott :) Sajnos a képet nem tudtam se kereezni, pedig próbáltam, világosítani nem akartam.
Törlés