Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Tomor Gábor: Ha lehetne…Nem vagyok orákulum,nem biztosak válaszaim.Ki az, aki többre képes?Aki, bár elég tökéletes, ig
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Az emlék előélete a közös tett - kínos vagy kellemes, de nem átlagos, vannak ilyenek, és talán csak utólag vesszük észre.
VálaszTörlésDe hogy valaki a majdani emlékre gondol ily erősen? Milyen az a jelenlét? Milyen az, ha valaki így előre, a jövőnek él? - Ezúttal ezen szomorkodtam egy keveset. Köszönöm hozzászólásodat, kedves Sarolta. :)
Törlés