Ablakomba,
függönyön át
minden reggel
túloldalról
kukucskál az
illatozó bodza
virága.
Türelemmel én
kivárom,
ha majd
virág helyett
termései
hívogatnak
napsugaras
nyárba bújva,
apró fehér
virág szülte
fekete színű
gyöngyöket.
Bodzavirág szörppel
eloltom szomjamat,
gyöngyökkel jutok el oda, ahova
sorsom kirajzolta utolsó utamat.
A termésnek örülsz, kedves Mila, de nyilván értékeled mindazt, ami létrejöttéhez vezetett. Az alkotónak, a meglevőből teremtőnek mindenesetre az a legfőbb, hogy megszülessenek a gyöngyök, s velük csillapítsa "hívei" szép iránti szomjúságát. :)
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésGyönyörű értelmezésed hálásan köszönöm.
Szeretettel: Mila