Az idő nem mozog, és nem fogy el,
ő nem törődik semmivel.
Mi mozgunk benne, tagoljuk,
de nem az időt, magunkat fogyasztjuk.
Folyton szidjuk, mintha élne,
ha örömünknek gyorsan vége..
pedig nem ő lopja el,
hisz nem törődik semmivel..
Ha fáradunk és szenvedünk,
az idő túl hosszú nekünk,
pedig nem ő húzza el,
hisz nem törődik semmivel.
Néha szeretnénk megállítani, mint az órát,
máskor előre rúgnánk, mint egy labdát,
de ő nem hallgat ránk, nem felel,
mert nem törődik semmivel.
Minden létezőnek van saját ideje,
látszólag rendelkezhet vele,
de semmit sem tehet ellene,
akinek letelt az ideje.
Az idő együtt él a térrel,
soha nem válnak ők széjjel,
együtt adják a négy dimenziót,
a létezőknek alapot, kort, helyet, panziót,
fizetjül a lakbért valamennyien mi, a lakók.
Horatius, a költő arra biztatott,
éljünk az idővel, élvezzük a napot!
Minden órának van szép virága,
leszakítani - ez lesz örömünk ára.
Nem tartozunk ezért köszönettel,
az Idő közömbös és végtelen,
nem törődik ő senkivel.
Az óramutató mindegyre szuggerálja: most, most, most... Persze, hogy a jelenben lenne jó élni, ha mindig jó lenne a jelen. De az ember már csak olyan, hogy nem feledi a múltban történteket, s képes a jövendőre is félelemmel gondolni. Ebben a viszonylagosságban aztán bűnbakot keres, s mit ád az ég: az időben találja meg... Hogy lassan telik, vagy éppen siet...
VálaszTörlésEz így van, pedig az idő nem bűnös, de az ember büntetlenül megvádolja.
TörlésJó lenne, ha lehetne vele egyezkedni.
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.