Némák, mint a halak,
repülnek, mint a madarak,
kecses testük tavak ékszere,
tollazatuk fehér, néha fekete.
Tavak világa otthonuk,
monogám párkapcsolatuk.
Fiókáikat együtt nevelik,
tanítják, etetik.
Hangokkal nem társalognak,
életükben csak egyszer dalolnak,
amikor meghalnak.
A békés családi egyetértés és a tetszetős külső a hattyúk fő érdeme, mint soraidból kitűnik, Sarolta. Talán éppen e tulajdonságok miatt született egykor az a hiedelem, hogy a csendes madár halála előtt mégiscsak énekel; és ezért nevezték el aztán az élettől búcsúzó alkotók utolsó műveit hattyúdalnak. :)
VálaszTörlésTó mellett lakunk, vannak hattyúk, de dalukat még nem hallottam.
TörlésA hattíú mesékben is gyakori szereplő.
A Tövismadarak c. film is csak halála kor énekelő madárról szól,
nagyon tetszett könyvben is.