Bárányfelhőimet nyiszáltam egész nap,
odalenn utáltak, csomókban szállt a szőr,
ám egy hang biztatott: te mindig legyél csak
vállaltan önmagad, mert hát legelőször
sohasem érti meg senki, hogy mi végre
csattogtatod most is rég kicsorbult ollód,
aztán majd döbbenten bámulnak az égre:
újra Hold van, ahol ezelőtt is Hold volt…
Úgy ám, ki-ki tegye dolgát, mi rá méretett, s mit nem tennie nem lehet... Az értők pedig a Holdat is másként-másnak látják, mint korábban volt... :)
VálaszTörlésÍgy, így, kedves Francis! Köszönöm szépen a látogatást! :)
VálaszTörlés