Tóth Sarolta: Depresszió
Fekete fátyollal fedett árnyak
lebegnek mögötted
sikoltasz, mert szörnyek,
mélybe löknek.
Fehér fellegek ereszkednek
elesett tetemed fölött,
eltemetnek..
Könyöröghetsz jó szellemeknek,
föléd hajolnak, kiemelnek.
Tovább szövik életed fonalát
a párkák - lásd,
az istenek még áldást adnak rád.
Meg kell tisztulnod itt e földi létben,
hogy ne égj el poklok tűzében.
Szeresd az életet,
ne légy gyenge báb,
az élet majd
visszamosolyog rád.
Ébredj, űzd el az árnyakat,
színes fonalakból szőj álmokat!
Vigasztald meg magad
magadat - hamarabb,
mint halálos akarat...
bús bánatod - mégis - bírád marad..
Egészen jól érezni a rossz hangulat kerülgette ember valóját, Sarolta... És ugyan feladattal látja el magát, látjuk azonban, ez nem segít, javulást nem ád...
VálaszTörlésA depresszió jön a betegségből, és egyéb bajokból, mint elromlott végleg a gépem és ez egy másik, de nem tudok rajta eligazodni.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál, Ildi segített visszajönni. Ez másfajta és minden elveszett, amit eddig írtam.
most örömmel üdvözöllek újra, majd olvasok, de írni még újatnem tudom, hogyan kell