Tomor Gábor: Emberi dolgok

Mottó: „Légy tudatában esendő pillanataidnak, hogy megértsd mások gyöngeségét.” (Tatiosz)

Útitársak

– Van mit összegeznem. Életemben eddig annyi, de annyi bánat ért! Hazudtak nekem, megloptak, elárultak, megaláztak vagy megpróbálták rengetegen. És mind megsértődtek, hogy zokon vettem. 

– Nem ismersz meg? Én voltam az egyik. De már egy csepp harag sincsen bennem.

Szép, új világ

– Ki itt a felelős?

– Az attól függ.

– Nem értem…

– Megírja vagy nem?

– Tegyük fel, csak érdeklődöm.

– Akkor nincs mit mondanom. Ne tartson fel tovább.

– Bevallom, cikket akarok írni az itteni állapotokról.

– Az más. Tessék parancsolni! Mindenben készséggel állok a rendelkezésére!

Hiedelmek

– Kiss azt hiszi, őt kivéve mindenki buta, és nem ért ahhoz, amit csinál – fejtegeti Kovács, aki azt hiszi, hogy őt kivéve mindenki buta, és nem ért ahhoz, amit csinál.

Mi, miért?

Oscar Wilde mondta: Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam.

Másolhatná őt országunk jó néhány ura. Tovább gondolva, ők talán többet is mondanának: „Lehet, hogy az emberek függnek tőlem”.

Megvallás           

– Uram, ezt sem tudja? Akkor mitől titkos tanácsnok?

– Kérem, értse meg, én csak hivatalból vagyok okos…

Hirdetés

„Nagy gyakorlatú, alkoholról leszokott szerelőt keresünk” – így a minapi hirdető.

Jogos és józan dolog az ilyen keresés. Aki leszámolt a káros szenvedéllyel, az már megbízható. Ám a többiek veszélyesek – minden búnak, bajnak még előtte állnak.

Hangulat

– Jól vagy? – kérdezte a fiú. – Igen, felelte a lány. – Akkor menjünk. – És bebújtak a csónakházba.

Másnap.

– Szomorkodsz? – Igen. – Én szintén. – Hát menjünk. – És behúzták maguk után az ajtót.

A kép Konkoly Gyula festménye.