Amikor anyám sírjához kimegyek a temetőbe, gyakran megállok egy magas kripta előtt. Fejrészén fehér márványtáblán két név olvasható: Szalma Károly 1912-1944, - eltűnt a Don-kanyarban, nem láthatta már újszülött fiát. Mellette kerek aranykeretes fénykép, fiatal szőke fiút ábrázol. ifj. Szalma Károly élt 19 évet. a kripta lábánál és a fejtámla mellett mindig friss virágok, kedvenc ételeiből kóstoló.
Még sohasem láttam anyját - nagyon idős lehet már - mikor hozza a friss virágokat. Anna nénit a bánat és fia sírjának gondozása tartja életben.
- Jól ismertem őket. A háború után egy ketté osztott családi ház egyik felében ők - a tulajdonosok - a másik részében mi laktunk mint bérlők. Szobánk a régi konyhából lett kialakítva, zárt udvarra nézett pici ablaka, nappal is félhomály volt benne., padozata: beton. Konyhánk veranda volt eredetileg, télen nagyon hideg. Budi az udvaron, előtte ölfarakásban patkányok tanyáztak, kíváncsian bámultak rám, mikor dolgomat végeztem. A háziak galambot, nyulakat tartottak, mi éheztünk. Anyám falura hordta ˝kelengyéjét˝- szép hímzett ágyneműt élelemért cserélte. Reggeltől estig én vigyáztam Karcsikára, a tulajdonos kisfiára meg a húgomra. Nem okoztak gondot. A házimunka elvégzése után kölcsön kapott könyveket olvastam.
Este az ágyban - korán lefeküdtünk, hogy spóroljunk a petróleummal - meséltem a szüleimnek.
Hamarosan elköltöztünk pár házzal messzebb, nagyszüleim házába. Lakáskörülményeink nem javultak, ráadásul még a vizet is vödrökkel kellett felcipelni a dombtetőre, ahol a házunk állt. Itt éltem még akkor is, amikor első gyermekem megszületett sok évvel később.
Azon a nyáron történt a tragédiák sorozata Karcsival. Úgy kezdődött, hogy anyja barátjától kapott egy motorkerékpárt. Jogosítványa nem volt, túl gyorsan hajtott, kissé ittasan - mert féltette anyját a férfitól, akiről hitte, hogy anyját kihasználja - és a motorral - figyelmetlenül - belerohant egy villanyoszlopba. Elrepedt a koponyája, de életben maradt. Eltorzult az arca, félre csúszott a szeme, az agya ˝elszállt˝. Egész nap bömböltette a rádiót, zavarta a szomszédokat, de senki sem tette szóvá, - megértették.
Egy napfényes júniusi vasárnap délután láttuk, Karcsi vállán fényképezőgéppel elindult a buszmegálló felé. A városba ment szórakozni. Soha többé nem tért vissza! Két hónap múlva megtalálták a holttestét a Duna parton félig a vízben. A nyomozás nem tartott soká. Anyját megfenyegették: ne nyomozzon a fia gyilkosa után, mert még megjárhatja! - Anna néni azóta hordja a fia sírjára a virágot, szívében a nem csituló bánatot - immár 45 éve. A férfi elhagyta, a bűnbánat örök társa maradt.
Szomorú emlékeket osztottál meg velünk, kedves Sarolta. A szegénységről, nehéz életről, az anyai örök szeretetről. A gyászról - egy hosszú életen át...
VálaszTörlés