Megbocsátnád minden vétkem?
Megvetettem férfilelked, erősséged,
meghasadt a szíved értem,
kétkezeddel tenyereden
nyújtottad a végtelent,
szerelmedet még sem kértem,
felkacagtam, elfutottam,
ma már tudom mit vétettem,
bocsáss meg, ha lehetséges,
bűneimért megfizettem,
büszkeségem levetettem.
Mindkét kezem remeg, reszket,
messze szállt a végtelen,
mást szerettél, megbocsájtom,
kihűlt szívem ne keresd.
Drága Mila!
VálaszTörlésNe bánd meg, ami elmúlt, a sors akarta így, ki tudja, jobb lett volna-e, ha nem
küldöd el. Azt is megbánja az ember, ha kitart és elfogadja, ami később rosszra változik
szeretettel Mamuszka
Igaza van Saroltának, kedves Mila. Nem tudni, mit hozott volna a jövő, ha másként döntesz. Amit egyszer elkövetünk, azt kell vállalni. Ha jól értem, másért is epedett, akihez a vers szól (s eszerint a választás nehézsége okozott gondot számára, ha okozott valóban). Létünk ilyen helyzetekkel kínál meg minket...
VálaszTörlésDrága Mamuszkám!
VálaszTörlésNagy igazságot írtál nekem.
Már régen hallottuk egymást. Nincs sok erőm, de igyekszem nem gondolni a legrosszabbra.
Szeretettel ölellek: Mila
Drága Frensis!
VálaszTörlésBölcs szavaid hálásan köszönöm.
Szeretettel üdvözöllek: Mila
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Mila! Köszönöm, hogy újra olvashattam!
VálaszTörlésÉn, köszönöm, kedves Árpád, hogy elolvastd újból a versem.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila