bárhová is költözöl
marad híred utánad
bárhogyan is szörfözöl
marad híred utánad
bárhova is távozol
marad híred utánad
bárhogyan is változol
marad híred utánad
nem nézik a tényeket
marad híred utánad
nem értik az érvedet
marad híred utánad
nem frissítik életed
marad híred utánad
s maradnak a képzetek
marad híred utánad
(Pápa, 2016. február 23.)
Hogy milyen tartalmú hír lehet, azt itt ne firtassuk... Ám mennyivel jobb, hogy egyáltalán marad valami az emberből, s nem a szólás szerint utalnak rá: hírmondó sem maradt belőle. (Avagy másként: írmagja sem maradt...) :)
VálaszTörlésIgen, bizonyos szempontból örömteli (pl. halálunk után), ha legalább marad hír rólunk (azt hiszem az eredeti latin mondás úgy szól: halottról igazat vagy semmit - nem pedig jót vagy semmit), de a fenti költemény nyilván inkább az életben tapasztalt minket követő híreinkre utal, melyekkel olykor-olykor nehéz együtt élnünk. Köszönöm soraidat, Gábor!
VálaszTörlésMindenkit elfelednek egyszer egészen, az emlékek megfakulnak,majd elenyésznek azokkal, akik emlékezhetnének.
VálaszTörlésDe minek is fontos ez, hogy emlékezzenek ránk? A tudományok és az életvitel változása még a korukban zseninek tartott nagy embereket is elfeledik.
Hány embert érdekelnek a mi verseink, tetteink - halálunk után - és meddig -és hogyan? A paradigmaváltással eltűnik a régi világkép, vagy a cáfolat marad.
Azt hiszem, van igazság - sajnos? - a szavaidban, kedves Sarolta! Bár annak érvénye már több generáción is túlmutat, viszont a jelenkor zsenijeire tett utalással érthető egyúttal a korszellem miként is vetül rá mondjuk akár a tiszteletre. Köszönöm figyelmed!
Törlés