Te néma vagy, én meg süket,
tökéletes az együttes.
A szád mozog, hangot nem ad,
mozgásjelekből olvasok.
Ha harsányan kiáltanál,
én azt akkor sem hallanám.
Amikor mi beszélgetünk,
papír és toll az eszközünk.
Ha nem tetszik a szövegünk,
minden papírt összetépünk.
Kevés szóval sokat mondunk,
ki ne száradjon a tollunk!
Két rokkant nyugdíjból élünk,
bár többre lenne igényünk,
süketnémák ennyit érnek,
nem tüntetnek, nem is félnek.
Műtét sem segíthet nekünk,
a fogyaték magánügyünk.
Kiálts néma, süket hallgasd,
csoda történhet, mert bíznak.
Nehéz élethelyzetről írtál, Sarolta. És eszembe jut napjaink témája: megoldják-e a hozzátartozóikat ápolók gondját, mindenekelőtt a méltányos anyagi ellátást? Az alapkérdés az: átérzik-e helyzetüket, sorsukat a leginkább illetékes döntéshozók... Hogy ne csodán múljék a rendezés...
VálaszTörlésAz lenne a csoda, ha a hatalom urai törődnének ezzel.
TörlésKeserédes művedet átérezve olvastam, kedves Sarolta! üdv.: Árpád
VálaszTörlés