Buta okoskodás
vezérli létünk fonalát.
Okos ember sorsát
vezeti gondos megfontolás.
A tett halála az okoskodás
ez a shakespearei kinyilatkoztatás,
de a tapasztalat szerint káros a kapkodás.
Nincs abszolút jó megoldás,
pozitív vagy negatív visszaigazolás.
Sorsunkat előre meghatározták,
a csillagokban megírták,
"látók" megérzik
ez a képesség végzetes,
saját sorsát is érti meg,
aki rendelkezik vele,
menekülne előle.
Személyiségünktől függ, hogy gondos megfontolásokkal, avagy "bután" éljük le időnket. Egy biztos, sorsszerű végét senki nem kerülheti el...
VálaszTörlésKedves Gábor! Azt hiszem, nem mindegy, hogy ki mikor, hova, milyen környezetbe, milyen génekkel születik és tud-e élni lehetőségeivel,van-e sok irigye, ellensége...stb
TörlésÚgy gondolom, akinek küzdenie kell, az becsületesebb ember lehet,mint akinek minden eleve adott, vagy az ölébe hull erőfeszítés nélkül.
A körülményektől sok függ bizony, s csakugyan: a küzdeni akaró, tudó ember többre viheti, s általában jobban meg is becsüli, amit elért... :)
TörlésNagyon érdekes dolog jutott eszembe e költemény kapcsán. A napokban olvasom Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című könyvét (nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek!), amely gyakorlatilag az ún. kontinuum-elvről szól, vagyis az emberi faj természetbe ágyazottságából fakadó ösztönös viselkedés működéséről, illetőleg a fejlett nyugati civilizációnk ettől való eltérésének következményeiről; s ebben is szó esik pl. a megérzés-előérzet (ilyeténképpen "jövőbe látás") nem spirituális, hanem sokkal inkább (jó értelemben vett) triviális jellemzőiről, s szintén benne van, hogy az értelemnek nem korlátként kellene funkcionálnia. "A kontinuum-filozófiának az egyik fő célja éppen az, hogy az értelemből kompetens szolgát formáljon, inkompetens uralkodó helyett." üdv.: Árpád
VálaszTörlés