zsong
a csend
befonja
fénylő vágyam
reményem álom
Riba Ildikó: Vágy (apeva)
zsong
a csend
befonja
fénylő vágyam
reményem álom
Riba Ildikó: Vágy (apeva)
zsong
a csend
befonja
fénylő vágyam
reményem álom
Related Post
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Riba Ildikó: Kényszerkandallótűzben andalítóhangon fahasáb ropoghamvadva izzó fényekitöréshalkuló zengésmagá
Riba Ildikó: HiányodŐszönként eszembe jutsz,mikor falevelet kavarsziszegve, szívembe marvakíméletlen szél. Kócolja
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Tetszik apevád, Ildi. Érezhető úgy is: A csendbe merül a fénylő vágy, a remény; az egész - mint egy álom. :)
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor. Sokszor így van az életben. Csak álmodunk, vágyakozunk. :)
Törlés