Home » Tóth Sarolta » Versek » Tóth Sarolta: A végzet víziója

Tóth Sarolta: A végzet víziója



Vad vizek hullámos hátán,
felhőkbe fúródó hegyek ormán
viharos szelek hazája.
Életnek, léleknek itt nincs nyoma,
a formált pusztulás otthona.
Sötét árnyak, vakító fénycsóvák
tomboló, romboló energiák.
Valószerűtlen valóság,
nem érzékeli önmagát.
Atomokra bomló halál.
Új csillagokra széthasad,
megsemmisülve megmarad.


Címkék: ,
Share:

2 megjegyzés :

  1. Francis2019. április 14. 20:27

    A végzetről ez is egy vízió - egy párat olvashattunk már... És az anyagmegmaradás törvényével szinkronban áll, ahogy a születő új világot jelezted, kedves Sarolta! (o)

    VálaszTörlés
  2. karolina2019. április 15. 18:29

    A mai világ kezd a bibliából ismert torz, elvetemült világra hasonlítani. Isteni büntetés kellene,mint a vízözön Noé korában /hogy az "igazak életben maradjanak/ és esetleg tűzeső,mint Szodomában. ilyen még nem is lehetetlen az atombombák korában.

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )