László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Riba Ildikó: Rózsaszín szőttestapogatózó tegnapiáporodott álmodrózsaszín szőttes kútból csurranófriss víz hűvöseérzékeid ébr
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki 
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Itt bizony minden egybevág: a vágy a múlté, a megélt idő nyomán a sivár kedély uralkodik el, ami születhet, az is ezt az érzést tükrözi. Hervadt virágszirom a létre jövő. - Kifejezőek soraid, kedves Ildi.
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor. Van ez így, hogy a múlt kedvetlenné tesz, hiába vannak szebb emlékek is. :)
TörlésNagyon megértelek kedves Ildi.
VálaszTörlésHa elmúlik az időfelettünk, egyre nehezebb a jövőt szépnek látni
szeretettel Sári
Köszönöm, Sári ! :) Vannak bizony olyan helyzetek, amik "lenyomják" az embert.
Törlés