ne lépj soha a nyomomba
és ne kövessél és ne láss
hagyj engem végre magamra
nekem már nincsen folytatás
lassan a végére érek
a tollam is messze dobom
papíron a versek égnek
izzó parázs a romokon
míg tudtak ők segítettek
túl nagy lett bennem a bánat
falamon lyukat égettek
az életem onnan támadt
talán a düh lett sok bennem
nem lehet írni epével
de volt akit megszerettem
vele volt könnyebb az éjjel
régen csak egyedül alszom
nem szólal bennem a dallam
senkire már nem haragszom
eltűnök halkan e dalban
2016.09.10
Csőstül jönnek a bajok, szomorú, ha már összegez a poéta. Rájön arra, epével tényleg nem jók a sorok, miként magányosan sem jobb az élet. A megbocsátani tudás lehet még, ami növelheti az örökséget...
VálaszTörlés