Kolumbán Jenő: Ez az öröklét?

Ketten egy árnyékba fagyva…
Már nem is emlékszem arra.
Rémlik, kiálltunk a napra,
két alak eggyé fonódva.

Régen volt. Kopott az emlék,
már azt sem tudom, igaz-e.
Bámulok. Ez az öröklét?
Felejtve élet kézjegye?

Megfejtésre nem vár semmi,
minden világos. Értem én.
Átgördül rajtam. Mi mennyi?
Eladó lett egy költemény!

Csak a kövek igazsága…
Mozdíthatatlan örökség.
Lámpa elfogyó világa
látó szememben múló kép.

Nézd, mi lett belőlünk végül.
Homályba vész az alakod.
Maradt csak múló emlékül
szememben még megláthatod.


2016.09.06.


Kép: Mallár Gabriella: Öröklét