Kolumbán Jenő: Magamért játszom

Sok-sok ösvényt végigjártam,
utat tévesztettem néha.
Sokszor tévútra vitt lábam,
megpróbáltam mindig újra,

hogy ne térjek le. Jó fele
vigyen az értelmem engem.
Ilyen egy tévelygő élete.
Aztán az utamra leltem,

most elszántan azon járok,
lett jó barát, és ellenség.
Van kit akaratlan bántok,
van ki szelíden szól: „elég”

Vers féléket írok sokat…
(önkéntes élve boncolás)
Lelkem könnyebb lesz ez alatt
ez elég, nem kell folytatás.

Nem érdekel, hogy tetszem-e,
madár sem azért énekel.
Ha bennem szólal a zene
csak önmagamért játszom el.


2016.08.04.