Ott bujkált a bokrok között,
mint egy űzött vad, pihegve.
Színes álomba öltözött,
és nekem telt minden este.
Láttam, hogy megmozdul árnya.
Léptem felé reménykedve.
Nem rólam álmodott vágya,
csak egy madár, vagy egy lepke
árnya lebbent ágak között.
Homály oszlik, tiszta minden.
Láttam hogy a perc nem örök,
én meg hiába kerestem.
2016.11.10.
Szakadatlanul csodálkozunk az idő múlásán. Pedig tényleg nem örök a perc, s Murakami Haruki, a kiváló japán író jól megmondta: "Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk." Versben azért, mint te is, kedves Jenő, nyugodtan kereshetjük. :)
VálaszTörlés