A férfi belépett a szobába. Szeme megakadt a három padlón játszó gyermeken és az anyán, aki tétován kapkodva próbálta eltüntetni a k... Tovább olvasom »
A férfi belépett a szobába. Szeme megakadt a három padlón játszó gyermeken és az anyán, aki tétován kapkodva próbálta eltüntetni a k... Tovább olvasom »
A nagyenyedi diákok méltán vívták ki az utókor tiszteletét. Tudjuk, ha máshonnan nem, hát „A nagyenyedi két fűzfa” történetéből, hogy ... Tovább olvasom »
nyakadon megereszkedett hajdan feszes bőröd szemedben a fény néha zsibbad cirógatom megáll ujjam néhány barázdán emlékeiben még ... Tovább olvasom »
Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,... Tovább olvasom »
Valaki kószál fenn a hegyen. Minden este arra jár. Távolról lesem lépteit, ahogy néha meg-megáll. Bár tudnám, kit k... Tovább olvasom »
Ha egyszer lehajolnál hozzám, s anyám lennél, szeretőm, hazám, lelkedből lelkembe holdívű csend hullna rám. Ha e... Tovább olvasom »
A hajnal a kert alján lassan felém lépked, karját szürkén fáim fölé vonja, mereng az égre lesz-e ma végre aki az életet ... Tovább olvasom »
Bocs! Bevilágít a csillár! Volt és van is egy irodalmi portál, amelynek Allegória a neve. Erre a portálra csup... Tovább olvasom »
Sün vackán töpped az alma, tócsákon esőcsepp-köldökök. Őz patanyom sárral betapasztva, horizont-vállfán lötyög a köd.... Tovább olvasom »
Patkányinvázió Csak a zebrán! – kiáltom a gyerekeknek. A hatvanas években itt nem is volt zebra, minden más a régi, legfeljebb ta... Tovább olvasom »
A kép címe: Mezei virágok, alkotója: Sárkány Sándor Tovább olvasom »
Kishegyesen a Dévics Imre Alkotótáborban az amatőrök és a gyerekek dolgozhattak Megnyitotta kapuit a Kishegyesi Dévics Imre Ker... Tovább olvasom »
Újra folynak szavak, s válnak létre mondatok. Töretlen fájdalmak vannak, vajh’ mit is mondhatok? Mint ür... Tovább olvasom »
én itt ülök pipázom te odaát gömbölyíted életed fonalát... - öreg anyóka rozoga házban - az időt őrlöd felhő-ka... Tovább olvasom »
tétován nézel pilláid közt elrobognak a percek csípik marják a szemed dörzsölöd de csak homályosabb lesz minden... Tovább olvasom »
I feel my hope is dying, I see my mother is crying, And I feel her cross Inside my head! Inside my head! My lif... Tovább olvasom »
Boncolok! Halott lelkeket, s táncra kél vélem e világ. Életjárvány tépte üres tereken, koszladt porát szuszogja rám egy haldok... Tovább olvasom »
I. Váratlan, vagy nem is… Nem mondom, hogy derült égből a villámcsapás, mert nem szeretem az ilyen hasonlatokat, pedig az volt. Hete... Tovább olvasom »
karjaidban ősz ölelése csókodban tél hidege fagyosan tör rám reszketek fázom szíved máshol jár ígéreted elveszett tavaszi sóhaja... Tovább olvasom »
Sarkain gubbaszt már a Föld. A vén Hold kiszáradt tófenék. Összegyűrődött felhők a vászn... Tovább olvasom »
Én: Dehogy Téged, magamat kérdezem: Miért szúrta talpam helyett annyi macskatüsök az életem. Te: Ne vitatkozz, ne morogjál... Tovább olvasom »