Megnyitotta kapuit

Kishegyesen a Dévics Imre Alkotótáborban az amatőrök és a gyerekek dolgozhattak
 
Megnyitotta kapuit a Kishegyesi Dévics Imre Kerámiai Alkotóház

   A Kishegyesi Dévics Imre Kerámiai Alkotóház augusztus huszonkilencedikétől szeptember elsejéig ismét kinyitotta kapuit az alkotni kívánók előtt.
  Idén főleg a gyerekek voltak előtérbe helyezve. Az ő kézügyességüket, kreativitásukat igyekeztünk a felszínre hozni, újabb lehetőségeket feltárni előttük.
 Lelkes gyermek-tábor alakult ki. Traktorra szerelt, megerősített padokon lettek kiszállítva a résztvevők a Velker-tanyára, mindenki által Barninak szólított mosolygós, segítőkész apuka volt a traktorista, saját traktorával. Felesége, és még Katica, Etelka segítségével készült a finom paprikás, fánk és ne soroljam, milyen sok finomság került az asztalra.
  Az agyagot biztosította a község.
  A szervező Szalma István, aki egyben a Művésztelep elnöke, mindent előre pontosan eltervezett.
  Reggeli, ebéd és vacsora tálalva volt a résztvevőknek. Annyi haladást értünk el az eddigi évekhez viszonyítva, hogy most már szobák lettek biztosítva az utazók számára. Ezt is köszönhetjük a talpraesett elnöknek, aki a Velker-tanya vezetőjével, Tóth úrral együttműködve fejleszti a tevékenységhez szükséges feltételeket.
  A gyermekek mellett elsőnek kell megemlíteni Miháljfi Marika művésznőt és férjét Mišić Obrad művészt. Marika tudásával, hasznos tanácsaival sokat segített a gyerekeknek. Mišić Obrad megjavította a korongot, és a „leendő művészeket" (gyerekeket) korongozni tanította. Le sem lehet írni azt a nagy lelkesedést, amit a korongolás váltott ki főleg a fiúk körében, de nem csak ők, az amatőr ikrek, a Vékony testvérek is odaültek a koronghoz, és nem kis sikerrel készítettek egy alkotást. Persze ezen kívül még több kiváló munkájuk készült. Ők a gyerekekkel nem foglalkoztak. Természetesen lehetőség adódott azoknak is dolgozni, akik nem voltak beosztva a gyerekekhez. Papp Kancsár Rózsa is szívesen ügyeskedett a telepen.
  Miháljfi Marika mellett még nagy segítséget nyújtott Tóth Eszter, aki Magyarországról jött nagy szeretettel. Fiatal, mosolygós keramikus tudásával sokban hozzájárult az alkotások sikerességéhez.
  Nem hagynám ki az amatőröket sem, akik egy-egy kisebb-nagyobb csoporttal dolgoztak.  Ezek: Cservenák Erzsébet, Sípos Etelka, Radmila Marković.
  Az idén az amatőrök - az ikreken kívül - nem készítettek semmit sem, csak a gyerekekkel foglalkoztak.
  A kész alkotásokat kinn hagytuk a tanyán, ahol száradás után lesz a kiégetés, amit pár napra rá követ a festés és az újabb égetés. A finalizációra még várni kell.
  Nem véletlenül hagytam utoljára, de nem utolsó sorban Vass Szabolcs és bajsai barátja, évfolyamtársa alkotását a táborban.
  Szabolcs mesterműve Mátyás király mellszobrának elkészítése, társa is inkább faragással foglalkozott a megkeményedett, de még képlékeny anyaggal. Ő szobrászattal foglalkozik szívesen, amire az agyag is ad lehetőséget. Alkotásaikról csak elismeréssel írhatok.
   Miért pont Mátyás király mellszobra lett elkészítve? Van ennek története. A falu központjában rézből öntött mellszobra állt egy márványoszlopra helyezve. Mivel a réz kelendő a feketepiacon, egy éjszaka elvándoroltatták. A rendőrség gyorsan a nyomára bukkant, de akkor már persze feldolgozták eladásra. Ezt szeretné pótolni a lelkes fiatal. Szívből gratulálok neki.
  Remélem, az idén lesz még kerámiai Alkotóház, ahol művészek és amatőrök is dolgozhatnak.
  Mindenkinek köszönet, azoknak, akik segítkeztek, a szervezőnek, és főleg a vidékieknek abban, hogy sikeres alkotások születhettek.