Keress társat!
Nem vágyom rá.
Igazodj, kérlek!
Inkább a magány…
És él csak csüggeteg,
mint ki elmúlna már.
A kép címe: Hiányzom; Kaliczka Patrícia festménye (2013)
Tomor Gábor: Eltűnő
Keress társat!
Nem vágyom rá.
Igazodj, kérlek!
Inkább a magány…
És él csak csüggeteg,
mint ki elmúlna már.
A kép címe: Hiányzom; Kaliczka Patrícia festménye (2013)
Kedves Gábor,
VálaszTörlésHú, megfogtál.
Mintha ritka és eltűnőfélben lévő lény lenne, aki csak azért nem akar társat, hogy a társadalmi normáknak megfeleljen? Nem biztos, hogy ezt szeretted volna, segítenél? Köszönöm :)
Értelek, Noémi; igaz is, mintha kissé elvinné az olvasót az első sor (meg a harmadik). Nem partnerkeresésre gondoltam, hanem szinte bármilyen (társat jelentő) élőlény elfogadására, és a külvilághoz való illeszkedésre. Bár ez utóbbit - így-úgy - mindenkinek volt esélye megtanulni. Milyen korú, s hol tart életében ez az ember? - beleérzéssel magunk is adhatunk erre valamilyen választ. @-)
VálaszTörlésMár túl mindenen Gábor. "Aki 40 éves korára nem utálta meg az embereket, az sosem szerette őket"
VálaszTörlésMarad a magány, ami nem egyértelműen belső magányt jelent.
Nagyon jó a hatsorosod.
gyuri
Pontosan fogalmazol, Gyuri: "Már túl mindenen". Éppen most olvasok egy interjúkötetet az eutanázia hollandiai gyakorlatáról (Bérczes Tibor: Élni és halni hagyni). Nem emiatt írtam pár soromat, de lehet, tudat alatt ez is késztetett rá. - A könyvben szó esik a feltételekről, így arról, hogy az orvosnak meg kell győződnie: a páciens szenvedése elviselhetetlen és kilátástalan. Nem egyszerű aztán megítélni, hogy a kilátástalanság érzése mennyire elviselhetetlen...
TörlésMintha nekem írtad volna - úgy érzem - bár tudom,hogy nem ismersz ennyire.
TörlésAz igazi magány nem társtalanság, mélyebb üresség, és jövőtlenség...
nagyon megfogott
E kérdés eléggé meghatározó sok idős ember gondolataiban: mit adtak át, milyen jövő várhat az utódokra. És már emiatt sem látja magát a közösség tagjaként... [-(
VálaszTörlésA magány után nem kellene egy csillag? Végül, mindegy, ha van, ha nincsen, remek a versed!
VálaszTörlésCsillagozni kellett volna? Idéztem talán valahonnan? Vagy másra gondolsz? Esetleg alul adhattam volna egy-két értelmezési (kiterjesztő) lehetőségét e "magánynak"? (Pár hozzászólásban volt rá példa.) Szánom-bánom, ám most valahogy nem tudok semmi okosat gondolni... - De köszönöm, hogy méltattad rövidem, kedves Ditta! :-?
TörlésNagyon is értem a versedet. Aki élt már rossz társas viszonyban, egy csöppet sem vágyik rá újra. Az elvárás a többségtől pedig, hogy ne legyen magányos az ember, de a rossznál sokkal jobb az egedüllét, ami nem feltétlenül jelenti. hogy érintett magányosnak is érzi magát. De igaz, a többség a teljes apátiába süllyed. Tetszett a versed :)
VálaszTörlésAz biztos, hogy a semmilyen viszony után nem túl erős a vágy egy "bárki" társra, s valószínű, félelem is munkál az el(be)zárkózás mögött. És gondolhatunk arra, mennyi csalódást él át az ember egyéb szempontból is, mire ilyen enerválttá válik... Örültem soraidnak, Ildi! (o)
Törlés