Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy
kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,
szívemig fölérő hamis fagyban kihullott
meséim tejfoga, elborul hű lovam homloka.
Varjúláb tapod szűz havon, farkas jár a hold-
udvaron. Belesápadnak a vének, elkékül
az ajkakon az ének. Hittem nagytüzű tavaszban,
sorsot érlelő nyarakban: villámaimon
jégből a nyereg, most az átok is gyönyörű lehet.
Otthonosak akik a télben, próbálják koronám
fejszeélen! Kidőlnöm nekem lehetetlen,
gyökerezem a szerelemben; szerelem végvára
védj meg — ne hagyd, hogy kegyelmet kérjek.
.jpg)
Hű!!!!!!!!!!!! Ez remek lett!!!!!!!!!!
VálaszTörlésEgy élet fájdalma és a legszebb érzelemhez folyamodó igaz lélek!
Szívből gratulálok!
Elismerésem: Mila
Kedves Mila, nagyon köszönöm soraidat!
VálaszTörlésŐszintén gratulálok, Hajnalka
VálaszTörlésTibor.
VálaszTörlésNagyszerű vers, mély, és nagyívű monológ.
Így lehet sokat mondani, "Kevés" szóval.
gyuri
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.