Nahát, mi történt velem! Pimasz volt egy idegen: mellém állva ingerelt. Feltűntél neki, ez zavart? Ez n... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Uram, hozzád érkezek
Dal szárnyán száll templomi ima hatan hirdetik hittel az igédet Uram, ők hatan, én hetediknek lélekhárfán. Szólóénekkel nyitják az ég... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hófödte tájakon -fekete varjak
Hófödte fehér tájakon fekete varjak rajzokon. Lombvesztett faágakon, fehérségben mint gyászözön, temetésre károg hangja, közöny, e... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Van másik
Voltam neked, voltál nekem, voltunk egymásnak mi ketten, egy ideig, de az idő telik. Vánszorog, vagy illan, tűnik, velünk nem tör... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: A jövő embere
Korunk modern polgára leszáll a buszról, kezében újság. Körülnéz, s a megunt sajtóterméket az e célra kiképzett gyűjtőládába hajítja.... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Nap és Hold játéka
Hívom a Napot minden áldott reggel, jöjjön be hozzám, melengesse lelkem, kikerüli kukucskáló házam ablakát Holdat karolja, őt is... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ügyes
Eszes lyukból eszes szél fúj? Sima szád most altatót súg. Ha kétfelé, hát kétfél... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Karácsoyi nosztalgia
Gyermekkorom háborús karácsonya, frissen fűrészelt fenyőfa illata, kevés ajándék, sok-sok szeretet, együtt énekleltünk szent-énekek... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Igazgyöngy dogma
Volt egy olyan generáció, amelyben még úgy ismerkedtek, hogy egymás mellé ültek le a buszon, vagy egy könyvtárban beszélgettek. Nézt... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Fehér virágok
Fehérbe öltöző temetőben színpompa helyett fehér virág a sírokon: tisztelet-szeretet emlékekben őrzött édesanyáknak. Szomorú szívve... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Értelmező mozaik
Mottó: “Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik let... Tovább olvasom »
Varga Árpád:Arany-apevák
Év? Napra pontosan hatvannégy volt, aranymetszésben. * A lantot letészem. Epilógus? Nagyon fáj. Nem megy. (Pápa, 2017 nya... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A fenyőfák útra kelnek
Magas fenyő, szép sudár fa, hova tartasz?az utcára. Ott hirdetem az ünnepet, kicsi Jézus megszületett. Koldusnak is van rá jussa, m... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta:A szelek ura
Mit csinál a szél, amikor nem fúj? Talán barlangjában durmol., hol piheg, hol horkol. Barlangban laknak a szelek? Miért is ne.? - e... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tűnődés
Éldegélsz, mindent megélsz. Sorsod kikerekedik. Olykor jobbhoz is hozzáférsz. Szerény vagy, mit sem ... Tovább olvasom »
Varga Árpád:A Nap a fejünk fölött
Minden emberben egy közös volt és van és lesz, s ez örök: jelesül a Nap a fejünk fölött. Napvilági derült pompa színt hoz nekünk, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ádáz
’Szóval, nem követsz. Hát mást se szeress! Nem engedsz nekem? Mással se lógj!’ ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A király - bankárrá vált
Királynak lenni jó lehet, gazdag, megilleti a tisztelet. Fejére tehet koronát, kezében jogart tart, vállán palást. Aki királynak s... Tovább olvasom »
Varga Árpád:Tavaszodik
Tekeredik már a tavasz, Orrunk alá fújja a szél. Tücsök pattan, ugrik szakaszt – csalfa mosolyban csáb-remény. Aranyesőt villant vá... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Patt-helyzet
Előttem sziklafal, hátam mögött a tenger, Így találkozik véges a végtelennel. Dilemmám egyszerűen egy: sziklára mászni nem merek, a ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)