Mikor az ember saját képére formálta Isteneit -, s úgy hitte uralja természet, a víz, a tűz, a levegő, a föld erőit, s a hallgatag éte... Tovább olvasom »
Mikor az ember saját képére formálta Isteneit -, s úgy hitte uralja természet, a víz, a tűz, a levegő, a föld erőit, s a hallgatag éte... Tovább olvasom »
Parány fénygömbök terítenek éjszakát az setét fellegtől megnyíló égre. De nem festhetik ugyanolyan színre, n... Tovább olvasom »
fullasztó forró szél száguld csupasz kórót zörögve gördít vörös homokban haldokló barna bogár enyhet nem talál ócska fotelra ... Tovább olvasom »
Mostanában már nem kell magammal cipelni a létrámat. Régebben, bárhova fel akartam menni, mindenütt problémát okozott a létrák hiánya... Tovább olvasom »
Józan vagyok, téged nézlek. Mint a szivacs, úgy eláztál. Tátongnak az üres zsebek Holnap ismét, jaj de innál. Tanuld már meg, balga lél... Tovább olvasom »
Azért van harminckét fogunk, harapni és rágni tudjunk. Szép fogsor a száj ékszere, mosolyunk villoghat vele. Bekeríti a nyelvünket, közv... Tovább olvasom »
http://www.szozat.org/index. php/porte/tartalommutato/5441- arcel-onvallomassal-lengyel- janos-iro-ujsagiro A Kárpátaljai Hírmond... Tovább olvasom »
Mit tudják ők, hogy mi ölt benned testet, mely részek állnak össze egésszé, s hogy vágyaid is régen szertefeslett, mi si... Tovább olvasom »
A nyár emlékek garmadáját hozta elém, mikor gyermekkorom Nagyváradját meglátogattam. A régi séták elevenedtek meg bennem, ahogy az ut... Tovább olvasom »
Miért félnél? Minden könnyben van öröm, minden mosolyban van némi sóhaj. Keringesz a naparcú fény... Tovább olvasom »
H.W Longfellow: Harun al Rasid Harun al Rasid egy napon Ily verset lelt egy könyvlapon: Hol van a sok király, s... Tovább olvasom »
A pingvinjárású pincér letette a tányérokat, majd kacsázva tovább ment a szomszéd asztalnál ülőkhöz. Miklós k... Tovább olvasom »
Iskolában tanítottam, tanulóimtól hallottam. Legendával bővelkedtek, meséikkel kedveskedtek. Valamikor réges – régen... Tovább olvasom »
A betondzsungel közepén álldogált egy magányos társasház. A sors úgy rendelte, hogy hét agglegény lakta ezt a kívülről már elavult, d... Tovább olvasom »
Gyerekkori emlék Poros kis faluba sodort a háború szele, amikor még alig-alig látszottam ki a földből. Más világ, más, ismeretlen emb... Tovább olvasom »
Folyónk a hegyből tör elő, Fekete-tengerbe siet ő. túlsó partján fenyőerdő, tűlevele nem lepergő. Gyantával van fölragasztva, tobozok dí... Tovább olvasom »
-Jöjj, gyógyíts álom. -Ó, boldogtalan. -Róla mesélj most. -Az éj parttalan. -Hozd vissza hozzám. -M... Tovább olvasom »
Nyom, szorít, szúr, fáj, ingerel, közben mozdony zakatol a fülben. Levegőt! Nincs elég! Ajtó? Ablak? Elnyel a ... Tovább olvasom »
Kihalt a part. A folyó is visszahúzódott. Csend párolog medre felett. B... Tovább olvasom »
fél eleme a rémületnek, a Rém ül trónusán, fejünk felett mint rettenet - ijesztget. A rémület riadalmat gerjeszt, minden... Tovább olvasom »