„Megsokszorozom magam, hogy érezzem magam, Ahhoz, hogy érezzem magam, arra volt szükségem, hogy mindent érezzek, Túlcsordultam, nem ... Tovább olvasom »
„Megsokszorozom magam, hogy érezzem magam, Ahhoz, hogy érezzem magam, arra volt szükségem, hogy mindent érezzek, Túlcsordultam, nem ... Tovább olvasom »
Tökipompos Zsombor az Egyesült Energetikai Zrt informatikusa a fejére húzta a szájberketyerét, ujjait beleillesztette az érzékelőkkel átszőt... Tovább olvasom »
Néha tud beszélni a hold, s körötte az ég, levendulakék... A diófa árnya ráhajol a házra s hintaszékbe ül a lámpafény. Bent a házban, egymás... Tovább olvasom »
gyönyörű csokor halott virág, leszedted: jövő gyilkosa Tovább olvasom »
Dolgozom eleget, pénz keresek. Igaz, csak keveset, néha éhezek. Foltos az álmom, a semmire vágyom, messze a hajnal, muszáj-ébredek. Indul eg... Tovább olvasom »
Megjelent a Napót Omline oldalán In memoriam Mocsár Zsófi https://hu.wikipedia.org/wiki/Mocs%C3%A1r_Zs%C3%B3fia Fekszik az elmúlás porában ... Tovább olvasom »
minden veszteség fájdalombacsomagolt megkönnyebbülés..... (Fodor Ákos) Tovább olvasom »
Eleinte észre sem vesszük, hogy vannak. Mármint veszteségeink. Pedig eszmélésünk pillanatában elkezdődnek. Addig van a boldog lebegés, a l... Tovább olvasom »
,,...feledés mos, emel magamból s túl magamon. Ember voltam. Csukom pillám, és úgy hagyom.'' (Szabó Lőrinc: Ember voltam) Régi... Tovább olvasom »
Újabb meleg, poros napra ébredt. Válltáskájába gyömöszölt néhány fontosnak vélt– és tán Cserfalvi Igort is érdeklő – jegyzetet. Rázárta a cs... Tovább olvasom »
Rikolts a Földnek Szent Igent! Kitárt karod a hit Uradnak. Tánckar lelkedben a Látóhatár, az Alföldön egyetlen biztos pont : Magad. Hajadba ... Tovább olvasom »
Anyám, s Nagyanyám teste virággá lettek Isten csillagokkal megvilágított kertjében. Felhők fölé zarándokolt lelküknek fényét, apró mécsesek ... Tovább olvasom »
cudar kobold magyal alatt rám vigyorog arcán gúny szennyes leve lassan csorog ékszere égi csillag millió szelíd fénye bódítón ragyog szívem ... Tovább olvasom »
Azon tűnődöm jó ideje, mi is a szeretet? Honnan ered, miből táplálkozik, egyáltalán mi ő? Fogalom? Tulajdonképpen egy érzésre gondolok, és... Tovább olvasom »
Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom, Örök a szél és a lomb a fákon, Örök a magány és örök az emlék, Bennünket lágyan ringat a nemlét. D... Tovább olvasom »
A pink színű betűkből kirakott Pensiunea felirat jelezte az ifjúsági szállóra emlékeztető lapos épület homlokzatán, hogy megérkeztek. Fülig ... Tovább olvasom »
Az ősz fellépőruháján, melltűként még ott a nyár... Tompuló fénye, lassan beleolvad a szeptemberi éjbe... Nem kiabál. Tűz színű kötényén, ... Tovább olvasom »