Anyám, s Nagyanyám teste virággá lettek
Isten csillagokkal megvilágított kertjében.
Felhők fölé zarándokolt lelküknek fényét,
apró mécsesek melegében érzem,
amikor esténként a szobámban égnek,
bennem ott ringatózik egy ének.
A hang, melyet gyermekként hallgattam, ma is átölel.
Néha magamon érzem a vigyázó tekintetet,
ilyenkor szelídebbé válnak a roskatag reggelek.
Harminc valahány éve, a Teremtő
ráncos kezével megsimogatott.
Anyává lehettem kétszer is.
Azóta felértékelődtek a nappalok.
Angyallelkük lett az éveknek,
virágszívűvé váltak az évszakok.
Ölébe fogadott az élet.
Szempillám mögött,
az aranyszegélyes emlékek,
utamon végigkísérnek...
(2015. 05. 02)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése