Vasi Szabó János: Fakó vidék - 4.rész
– Andrea, kedvesem... Engedd magadhoz a fényt! Hasonló emóció, mint az „időrengés” során: a testetlenség érzése egy fekete térben. De most... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Tíz dzsiszei- Festmény: + Mocsár Zsófia
Viaduktokról zúduló könnycseppek nem látják az Eget. Fénytelen élet, búcsúcsókot sosem hajt. Szoborárván rí. Verbalizálom az irgalmatlan f... Tovább olvasom »
Molnár József: Az emlékezet
Borges olvasása közben két gyönyörű láb felcsúszó szoknyája alatt rózsa-végtelen. Az emlékezet mélységeit járni a legveszélyesebb, ... Tovább olvasom »
Blank Judit: Mikor eljön az este
Mikor eljön az este, s alkonypír búcsúcsókját küldi És a tegnap óta szőtt édes álom foszlik szerte-szét Bús fűszálak fakó selymét egy harmat... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Családi kiskarcos
Szemtől szemben fázunk fogvacogva mi ketten, az árva gyermek, s az eszmélő felnőtt, aki lettem: nem volt a volt. Az egókban önzés tarolt, az... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Varjak
Őszi ködben, szűrt napfényben fák ágain, levelek helyén varjak állnak, megrezzenek, károgva messze szállnak. Rövid röptük után temető ker... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Néma az alkony
Néma az alkony bagoly árnyéka mozdul fáradt a szél… A fák fölé lassan estruhát húz az ég. Én még ülnék e szelíd csendben mert itt hallom aho... Tovább olvasom »
Radnai István: Nászút házasságból házasságba
Azt hiszik az emberek, attól, hogy nyár van, mindenki ráér. Az íróhoz váratlanul vagy előre bejelentkezve megérkeznek a vendégek, míg időseb... Tovább olvasom »
Molnár József: Gyermek-noktürnök 57. - Zoli bácsi
Visszatért Zoli bácsi! Váratlanul jelent meg. Senki se hívta. (Később derült ki, a váci papa intézte a meglepetést). Adél múltkor még elég... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Fakó vidék 3.
– Ha tudni akarod: két nap múlva lesz a Szerelmesek Ünnepe... De mit számít ez? Kérdezz tovább, Andrea! Talán elfáradtál? Akkor pihenj keve... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kényszer
kandallótűzben andalító hangon fahasáb ropog hamvadva izzó fénye kitörés halkuló zengés magányom kettős szólamú öleléséből élek… életemb... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Horpadt holnapok..
Valami hiányzik. Talán a hajnali pára, melyet ablakomra leheltek a csillagok? A reggeli fény, mi sötétet tördel? Hallom, ahogy sírnak a feny... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Négy évvel később
Épp mentem át a zebrán, késő este volt - Fátylát magára húzva sápadt az őszi hold - S a vizes aszfalton, hirtelen, ahogy az úttestet átszel... Tovább olvasom »
In memoriam Huszár Mátyásné, született Puskás Katalin - Katika fotójával
Van, amit egyszerűen képtelenség elhinni, pedig minden arra mutat, hogy a tény igaz. Ledöbbentem, de úgy igazán. Nem jönnek a szavak, csak a... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Hagyjatok!
Hagyjatok! Hagyjatok! Elfogyott a szufla. Sziporka szirmaim szanaszét a koszba. Lemerültem, elmerültem, lábamat lógatni létszükségletültem,... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hiányod
Őszönként eszembe jutsz, mikor falevelet kavar sziszegve, szívembe marva kíméletlen szél. Kócolja hajam, hideg kezével ruhám alá bújva hozz... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Háromsorosok
Szilveszter Ez a vonat is a végállomásra ért át kell majd szállnom... * Zokogó fákat temetnek a kémények könnyező füst száll... * Bánatránc ... Tovább olvasom »
![M. Fehérvári Judit: [Meddig fújhatom a csöndet]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxFMsnN3M_oNN8B0JHLu8BUzkvOvSragjD6WlJDJyPJNdzGIrRXq2vBiIHXcmaT8HJN_hpio9iWWPAFRhtDwcAAlhDoFmJ7qvQKohpKIpuM09qMuJWFulc0W80aOFpeeICpxFo1BASKg8ykCAJaR8IltT8sY4KiUV6e8CraN9A-X3tpbq2dzOjSg0SBE0/s72-w468-c-h210/1%20(2)%20(1).jpg)
M. Fehérvári Judit: [Meddig fújhatom a csöndet]
Meddig fújhatom a csöndet, meddig a hallgatást? Lélekvirágos lufivá nőve ki értetné meg szívem legmélyebb titkát? Meddig m... Tovább olvasom »
Molnár József: Befalazott istenszobrok
„Minden halált az ember sajátjaként él meg.” Tested tűfelhői között bámulod az eget. (Állsz, és bámulod a felhőket). Hiszed,... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)