Blank Judit: Vad Virág

Keményre fagyott a földút, s az őszi traktornyom, mely szinte sikátort vájt a vetés köré, megtelt esővel és hóval, mely jéggé fagyva úgy csi... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Tavaszi szél

teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr... Tovább olvasom »

Mészáros László: A perceknek [Naplórészlet]

A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sirató

Aztán csendesen, titokban, mint hó után a föld, felébredtünk. Szemünk bentrekedt vágyaiban izzottunk a járdakövön. Régvolt nyarak jóleső nyú... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Tíz év ( első rész)

Előzmény:  Cseresznyefavirágok novella.  Az est még alig telepedett a házakra, villódzó fényeknek garmadája árulkodott arról, hogy december ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Fuvola

fuvolahang száll szelíden kék ruhás lány ül kövek padján   kikötött csónak alatt víz csacsog-csobog ringató tóban   édes-bús dallam -vízi tü... Tovább olvasom »

Blank Judit: Év végi reggel

Sápadtan ébred álmából a város Tejszínű reggelen áthatol a fény. Ködpaplan oszlik, majd szerte is foszlik, Csupasz fák karjain megcsillan a ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Bakancs

utcát járod nyári tikkasztó napsütésben fénytelen éji remegésben kérges lelked koszlott katonai bakancs szenvedést rúg röhögve rúgnak bele ö... Tovább olvasom »

Mészáros László: A negyedik gyertya [naplórészlet]

A negyedik gyertya fénye már nem tanulja a sötétet. Úgy áll benne, mint aki végigjárta a hideg szobákat, megérintette a kilincseket, és tudj... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Véres kezek

maró könnycseppek még egy bolyongó lélek újabb néma perc ölel át tizenötöt s kiált átkot szemedre  tizenhatan vannak már Mohol, 2025 március... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Megáll...

  obsitos órát megállítok csenddé szelídül rohanása kés élén ingó időtlen idő táncol végtelen szélben   aláhulló múltam sokszínű szilánkja e... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Ha megtalálni akartok

Hamis ígéretek törnek ketté. Szürkévé válik smaragdszín tenger. Megsárgult falevélen ébred egy újabb hajnal, Melybe fáradtan lép bele az emb... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Sikoltó telefon

Hirtelen megsárgult hullongó falevél szárnyak nélkül szárnyra kél. Szívemben szomorúság él, jó volna gyermeknek lenni még. Simogatnátok arco... Tovább olvasom »

Mészáros László: Karácsony elé [naplórészlet]

A születés mindig félhomályban történik. Nem a fényesség idején, hanem akkor, amikor a világ épp elég fáradt ahhoz, hogy ne szóljon közbe. A... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Merre fáj

  okos telefonom párna alatt lapult kissé kábán kotorásztam milyen fontos közlés érkezett éjjel közepén levélértesítő zenélt válaszoltam ser... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Kezed melege

Ne nyugodjon a szív, ha táncolni akar! Legyen hurrikán, tomboló vihar, mi tüzet áraszt! Villám, mely szemedre festi a vágyat, s kezed melege... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Variációk

Szabad Sajtó  szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »

Mészáros László: Az első csók [Naplórészlet]

Van egy pillanat, amikor a világ megérinti önmagát. A levegő sűrűbb lesz, a föld megáll, a szív pedig kilép a testből, mintha haza akarna té... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Csillagkapu

Néma árnyékot festenek ma a csillagok Fagyos végtelen felé lépek hangtalan s félőn emléket rajzolok 2012. július 17. Mohol Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Holdtündér

tündér tündér kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér sajgó testem elalél fogd meg kezem hidegétől ne félj cirógató érinté... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Otthon

Tizennyolc  évnyi  csend.   Élünk,  vagy mégse.   Szólhatnánk. Szobánk közös.  Már az idő is  enged -  Mi nem. Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Költ-ő co-társ

Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ  költő legyek! S míg körbe  döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »

Mészáros László: Akár a madarak

Hétfő van, ez a nap sem más, mint a többi.Talán tűnődöm kéne, hogy ma sem engem temettek.A bokrok, mint grafit-szürke lófejek lobognak,a hor... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Őszidő

Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág (haiku változatok)

1 cseresznyefámon hópehely sok virágod ágfonat karol   szépségedtől szív ámul szellőtől fejem magasa felett   lágy lebegéssel lenge szirmaid... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Minden, mi megmaradt nekem

Besározott idő bélyegzi meg e koszos világot. Letört ágak élettelen valósága öltözeti gyászba a napot. Igazságtalan nyom el igazságot, szegé... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Harang

 este jön, harang kondul, cseng-bong, furfangos dallama beszél Tovább olvasom »

Mészáros László: Vallomás

Lásd, szeretni nem egyéb, mint megvádolni,  majd végleg felmenteni azt, ami végül is elérhetetlen!  Úgy nézlek, mint villámló szárnyú madara... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Napraforgó lettem

Abroncsba szorított könnyeim utat nem találtak, megfojtott örömeim némán kiabáltak. Az elszigetelt vágyak már senkitől sem féltek, alagútnak... Tovább olvasom »

Mészáros László: Performance

Egymásba nyilalló test-melegek segélykiáltásai.  Hallod? Madárfüttyel tűzdelt esőcseppek  a sírással pólyált arcon.  Végtelenül rövid pillan... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Hodtündér

Tündér, tündér, kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér. Sajgó testem elalél, fogd meg kezem hidegétől ne félj. Cirógató é... Tovább olvasom »

Mészáros László: Útvesztő

Bizony, a virágok gyönyörködtető halála parfümmé érik. A teremtés pálcavesszője maga a suhintás, tér-idő ajtaját csapdosó huzat. A lét esély... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Vergődöm

vergődöm… csak állok sírod mellett nézem neved vésett betűit ma sem hiszem… pedig tudom ott vagy aki maradt belőled   hideg fekete gránitra ... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Üzenem...

Azoknak üzenem, akik megbántottak. Akiket egykor megsimogattam, s mára már a hátukat sem látom, eltűntek, hogy nekem fájjon. Nem fáj. Üzenem... Tovább olvasom »

Mészáros László: Remény

félig-ásott gödör színültig fénnyel a boldogság végső pillanata hallhatatlanul rövid, a legelső talán csak kísértés - nem emlékszem minden, ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág

Rajtad cseresznyeág, hópehely ezer virág. Ágak sátra összezárul, szépségedtől szívem ámul.  Szellőtől fejem felett lengén, lágyan lebeg. Szi... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Az idő illata

Zölden és sárgán nyílik kicsi virágom árván. Kelyhére pillangó száll, nyomában úszkáló ökörnyál. Lengő laboda lassan két karomra hasal. Idő ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Léleklakat

Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »

Mészáros László: magunkra ismerek

ismerem ezt a tájat,  méregzöld nyelvekkel  lihegő rét, szomja megnevezhetetlen  egyetlen távoli karccá  zsugorodott csillagrendszerek  taga... Tovább olvasom »

Mészáros László: Bohóckönnyek

Krizantém-arcú, mélykék tó virít, szélcsend vasalja ezüst ráncait. Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt, csönded visszhangja újra felriaszt.... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek

  Aztán csendesen,              lassan, titokban,              mint hó után a föld,              felébredünk. (a téboly              a halál... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Error

Mi az error meséld el nekem: error a hiba, mi életem  megbicsaklott sora.   Hittem a hiteltelent, vesztettem szerelmet - szenvedélyt, ezt do... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: E-mail érdeklődés

Sziasztok! Akartok esetleg csoporttalálkozót? Olyan rég dumáltunk! Utálhatnánk egymást. :) Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Tévhit

Őriztem szépnek hitt emlékedet: időnként leporoltam, simogattam. Azt mondtad sose kellett volna...   Egy mozdulat, és söpörtem mindent: kuka... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Ciklámen

  Tegnap az óvodában, egy kisgyerek átadott nekem egy csokor hóvirágot. Azt mesélte, hogy a testvérével szedték…. Suttogva köszöntem meg, ma... Tovább olvasom »

Balogh Géza: Natali Klepcova: Én ezüstöket kértem… (Я просила серебра...) (műfordítás)

Én ezüstöket kértem. A nyár zöldeket hozott. Én ezüstöket kértem. Az ősz aranyat adott. Én ezüstöket kértem. Te tél platinát adtál. A tavasz... Tovább olvasom »