Az ősz átfesti a kertet,
zöldből piros és sárga lesz,
majd a rozsdabarna eszi,
a hideg szél szerte viszi
a lehulló leveleket,
beteríti a földeket.
Eső mossa a talajba,
lombtrágya lesz új tavaszra.
Magam is őszi kert vagyok,
ifjú színeim fakulnak.
Piros arcom sápadt, sárga,
kopasz fejem kopársága
lombtalan fák száraz ága.
Ég-kék szemem palaszürke,
mélyen ül a szemgödörbe’.
Bőröm őrzi a színeket,
ha beütöm, megkékülök.
Sötét színekbe öltözöm,
silányságom fel ne tűnjön.
Sajnos, mégis észrevesznek,
„nyanyának” neveznek, löknek.
Jaj, nem jó öregnek lenni!
Nem kellett volna sietni.
Megállítanám az időt:
Csecsemőből nőjön felnőtt!
Élvezze az ifjúságot,
ne élje meg az aggságot.
Szép a tavasz, szép a nyár is.
Ember! Fordulj vissza máris.
Hagyd ki az őszt életedből,
menekülj az élet-kertből!
Neked a tél elmúlást hoz,
nem hajt virágot tavaszod.
Azt gondolom minden évszaknak meg van a maga szépsége, bája, hiszen az élet él és élni akar, csak fel kell ismerni azt Kedves Sarolta.
VálaszTörlésAz őszi kert a legszínesebb, a legkülönfélébb színekben pompázik, valóban a zöldtől a rozsdavörösig fellelhető minden színárnyalat benne, s ez szívet gyönyörködtető. E nélkül az élet silányabb lenne. Szomorúra festetted -kicsit érdemtelenül is- az őszt, s szomorúra a szívünket is...)))
Kedves László
TörlésHa festő lennék, csak az őszi táj pompáját örökítettem volna meg. A költő asszociál az emberi élet őszére is, és ez sajnos, szomorú.
köszönöm üzenetedet
karola
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.