EGY MAROSVÉCSI TÖLGYHÖZ

Nagy idők tanúja,Te vén kocsányos tölgy! 
Neked megadatott, hogy lásd, amint összejött 
A marosvécsi kastélykertben Erdély íróinak java, 
S mi összehozta Őket, az a szent ügy volt - a Haza! 


Árnnyal oltalmazó lombjaid alatt, 
Jó bort kortyolgatva telt ott napra nap. 
Vitázgatott, eszmét cserélt a néhány jó barát, 
Kemény János kínált Nékik szállást, s vacsorát. 


Megidézve az elcsatolt részek életét, 
Ma regények, és versek őrzik a honféltés hitét. 
Az ott megfogant, örökérvű, szívekbe rótt szavak, 
Bizonyítják, hogy nemcsak a kő – az írás is marad!