Szíved helyén protézis,
ne hagyd magad, élj így is.
Mindent elsöprő álom:
rét szélén andalogva
pipacs és búzavirág
hajló szára fonja át bokád.
Fáradtan indulsz
kockaköves úton haza,
hideg télben kályhád
résre nyíló ajtaján
vöröslő parázs ontja
rád meleg vigaszát,
míg lelked előbukó
fájó sérve gyötör,
életed lassan annyi,
mint kínzó övsömör.
ne hagyd magad, élj így is.
Mindent elsöprő álom:
rét szélén andalogva
pipacs és búzavirág
hajló szára fonja át bokád.
Fáradtan indulsz
kockaköves úton haza,
hideg télben kályhád
résre nyíló ajtaján
vöröslő parázs ontja
rád meleg vigaszát,
míg lelked előbukó
fájó sérve gyötör,
életed lassan annyi,
mint kínzó övsömör.
Nyár van! Légy már egy picit vidámabb! Dobd ki azt a protézist!
VálaszTörlésKidobom, és hamar elszáll a nyár... :D
VálaszTörlésKöszi, Ditta ! :)
Bizony, ne hagyd...
VálaszTörlésIgyekszem, Tibor!:) köszönöm, hogy olvastál :)
TörlésCsatlakozom Dittához - Dobd ki azt a protézist! A szívedet csak Te tudod meggyógyítani. Nekem sikerült.
VálaszTörlésGratulálok szomorú versedhez!
Köszönöm Éva! Gratulálok a gyógyulásodhoz, igyekszem én is. :)
Törlés