Bőröd bársonyára
ráncokat gyűrtek az évek,
selyemhajad aranyára
ezüst fátyol-teríték
lett ékességed.
Szemed ragyogása egykor
mély tüzű kék fényben égett,
felhőt borított rá a kor,
színe szürkévé lett.
Karcsú termeted, akár a nádszál,
görbült gerinccel ível,
fájdalommal jár.
Kegyetlen orvos az idő,
kéretlenül kezel,
sorozatos műhibái miatt
szépséged veszik el.
Tóth Sarolta
Így öregszünk meg lassan, kíméletlenül, s milyen rossz szembesülni a visszafordíthatatlannal. Legalább a lelkünkben próbáljuk őrizni amit a fizikai romlás elvett.
VálaszTörlésTetszett a versed. :)
Szomorú szembesülni romosodó külsőnkkel, feledékenységünkkel, ügyetlenségünkkel.
VálaszTörlésSajnos, a test folyamatos romlása lelkünket is megviseli - és fordítva is így van.
köszönöm üzenetedet
karolina