Lombhullató fákról
lassan hull a sok levél,
kései virágokról
üzenetet küld a tél.
Illatuk elillant,
harsány színük még remél,
lesz olyan személy, ki rájuk pillant,
csokorba köti még,
köszönti vele kedvesét.
Sűrűn esőcseppek zuhannak,
áztatják a földet télre,
készítve helyet a magoknak.
Kopasz fákon hallgatag madarak
csendet dalolnak.
Bágyadtan mosolyog a Nap,
vigasztalja a virágokat.
„Elhull a virág, eliramlik az élet”
az elmúlás sohasem téved.
Az egyén élete véges,
de örökké él a természet.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése