Radmila Marković: Édes óhaj

Édes óhaj ível a kórház felett,
bent közömbös arcok nem ígérnek,
agyakban cikázik a gondolat,
mint ifjú gazella a réten, úgy szalad,
eléri a tettre kész gyógyfürdőt,
hófehér ágyakból émelyeg az ébredés,
arcokról csepeg: segíts vagy itt a vég?
Izzadó kezekből kicsúszik az ésszel
a ki tudja meddig még.

Édes óhaj ível a fürdő felett,
az ágyakból itt is fájdalom remeg,
szemekből üvölt a segíts nekem…
Álom borul a sokfajta fájdalomra.
Édes óhaj éjjeli fénnyel a hajnalt várja.