Séta közben az utat bámulom,
Szerencsém lesz, tudom.
Földön hevernek a témák,
Mint eső után a békák.
Felemelem, leporolom,
Herceg lehet, megcsókolom.
Ha érdekes, zsebre teszem,
Unatkozom, előveszem.
Szétcsavarom elemeit,
Változtatom: ne így, ne itt!
Addig, addig variálok,
Magamból írót kreálok.
Jönnek a sznob kritikusok,
Felfedeznek: zseni vagyok.
Kilószámra fogy a könyvem,
Folyószámlám dagad könnyen.
Fejembe szállt a dicsőség,
Eszemet veszi a bőség.
Szórom a pénzt barátokra,
Nagy bulikra, luxus-útra.
Egyre kevesebb a séta,
Nem figyelek, nem kell téma.
Kiürül agyam és tárcám,
Már nem vagyok barát, bálvány.
Csóró senki bámulja az utat:
Felismerem – én – magamat.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése