Az ég a földdel összeér,
a fekete nem fehér.
aki vak, ezt nem látja,
messze a lét határa.
Lábát rakja egymás elé,
keze tapogat fal felé.
ha elesik, vére folyik,
nehezen feltápászkodik.
Sajnos nem segíti senki,
részvétlen ma már mindenki.
A fehér bot figyelmeztet,
vak, kellene segítened.
Neki fekete a világ,
hiszi, hogy van bennünk jóság.
Talán jobb is vaknak lenni,
mint csúfságot észrevenni.
Az együttérzés hiányáról írtál soraidban, Sarolta. Ilyenkor gyakran az az olvasói reakció, hogy ugyan, lesz, van, aki segít szükség esetén. Persze, ezt is tapasztalni; sajnos azonban sokan elfordulnak, részvétlenül sietnek a maguk dolga után. A jóhiszemű világtalan vélheti: toporgását éppen nem látták...
VálaszTörlésIgen, kiveszett az emberekből a segíteni akarás, legfeljebb csak látványosan gyakorolják, szervezett formában.
VálaszTörlésSajnos, én így látom
Egy vak ember, főleg a mai korban, világban szerintem rendkívül kiszolgáltatott s rendkívüli módon egy másik ember segítségére szorul. Érdemes lenne néha egy-egy napra vakot játszani, és valaki segítővel átbeszélni azt a napot...
VálaszTörlésEgyetértek veled.
TörlésTalán ezt a fogyatékosságot segítenek leginkább elfogadni az emberek
Elgondolkodtatók soraid, osztom az előttem szólók véleményét.
VálaszTörlés