Home » Tóth Sarolta » Versek » Tóth Sarolta: Szerelem

Tóth Sarolta: Szerelem



Hallgassuk együtt a csendet,
szívünk dobogjon szerelmet,
csukott szemmel nézzük egymást,
így záródik ki a világ.

Egész testünk érintkezik,
íz és illat ölelkezik,
édes csókod íz a számon,
kezed simogató bársony.

Áll az idő, drága percek,
emlék leszel, nem feledlek,
velem maradsz álmaimban,
én is veled holtodiglan.


Címkék: ,
Share:

3 megjegyzés :

  1. Francis2017. október 4. 21:59

    Valahogy így van ez: a szerelmesek egymáséi lesznek, a világot kizárják, a nagy érzelmet élethosszig "konzerválják".:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. karolina2017. október 5. 11:48

      Én úgy tapasztaltam, hogy csak rövid ideig tart a lángolás, az emléke sajog élethosszig, talán mindkét félben, de inkább csak az egyikben.
      A szeretkezés idején valóban kizárják a világot, ha a szenvedély kölcsönös.

      Törlés
    2. Francis2017. október 5. 12:21

      Magam is így értettem a "tartósítást", Sarolta: ha olyanok találtak egymásra, akiknek annyira számított, akkor ők a lángolás-idejei érzelemre szívesen, illetve sajgó emlékként gondolnak vissza. :)

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )