Kapolyi György: Biztosító

A Szirom utca, unalmas, csendes egyhangúságában olyan észrevétlen maradt, hogy az idő hozta változásoknak elkerülte figyelmét. Észrevétlenül kilépett az időből, sem nem bontottak, sem nem építettek, még az utcán játszó gyerekek is úgy nőttek fel, hogy hangjukat sem hallotta senki. Még a macskák sem abajgatták a kertekben alacsonyan fészkelő rigókat.

Ebben a kis utcában sorra nyíltak a biztosítók szerény üzletei, barna cégtábláikon, vajszínű betűkkel hirdették megnyugtató, bizakodásra serkentő jelenlétüket.

Hamar ismerté vált a Szirom utca, szájról- szájra terjedt híre, meg is indult a biztonságra vágyók zarándoklata.

Ki saját magának, ki gyerekének, anyjának, feleségének kötött élet és vagyonbiztosításokat, volt, aki szeretett kutyáját biztosította, macskát és papagájt viszont egyik üzlet sem vállalt.

Beszélik, még egy harmadosztályú táncosnő is kötött lábaira biztosítást, ami az utca lakói számára szenzációt jelentett, mert bevonult a Sziromba a művészvilág- mondogatták egymásnak.

Minden felélénkült, a lakók adni kezdtek kinézetükre, egész nap a kapuk előtt álldogáltak, és nézték a jövő- menő biztosításokat kötő embereket.

Már egyenesen sikknek számított, a Szirom utcában lakni. Ha ismerőssel találkoztak, gyakran elhangzott, „Tudod drágám, nálunk a Sziromban”, vagy: tudja, a Szirom utcában ahol lakom…gondolom tudja, hol van a Szirom  utca , vagy: a Sziromban mások a társadalmi szokások, satöbbi.      Olyan vehemenciával rázták a rongyot, hogy a jobbak kezdték szerencsétlenül érezni magukat, hogy nem a csodálatos utcában laknak.

Minden virágzott és élt, a kis életbiztosítók remekül működtek, mindenki boldog volt.                          Kedd reggel történt, hogy új biztosító nyitott az utca végében.

Feketére festett bejárata és kirakata meghökkentette az arajárókat, és mikor kiszerelték a cégtáblát, hát elakadt a bámészkodók lélegzete.

Fekete alapon, fehér betűk hirdették: HALÁLBIZTOSÍTÓ.

Az életbiztosítók hívogató táblái egészen elhalványultak, a szinte hideget és csendet lehelő új társuk jelenlététől. Az első napok megdöbbenését felváltotta egy beteges kíváncsiság. Restelltek odamenni, bámészkodni, úgy csináltak, mint akinek arra akadt dolga, és szórakozottan megtorpanva a kirakat előtt, gyorsan benéztek. Az üveg mögül kedvesen mosolyogtak rájuk a szebbnél- szebb koporsómakettek, díszesen kivarrt szemfedők, és temetési kellékek. Libabőrös háttal siettek tovább, de a látottak okozta bizsergés és izgalom velük maradt. 

Az üzletben a pult mögött, egy idősebb, feltűnően sápadt, sovány, feketeruhás férfi állt, aranykeretes cvikkerrel orrán. Megnyerő külsejű úrnak hatott, ápolt, hosszúujú csontos kezei mindig valamin matattak. A „Faluszájának” becézett vénasszony nem bírta tovább, és belépett az üzletbe.

Valamibe meg kell nekem is halnom, ha nem megyek be, megöl a kíváncsiság -mondta reszkető hangon az izgalomtól.

Bent, hűvös félhomály fogadta, olyan megnyugtató légkör, hogy egészen megzavarodott.

Eltűntek a kinti zajok, lelkét megszállta egy ez idáig ismeretlen béke és nyugalom, kisimultak zaklatott lelkének összes ráncai.

A pult mögött álló férfi udvariasan meghajolt, és helyet mutatott a vele szemközti kényelmes karosszékben .A „Faluszája” leült, és csak merően nézte, a mosolygó férfit.

Miben segíthetek önnek- kérdezte búgó, megnyugtató hangján.

Hát nem is tudom- hebegte a nő, én- igazság szerint csak nagyon kíváncsi voltam, mit jelent. 

A halálbiztosító, én, csak életbiztosítóról hallottam idáig.

Ó, már értem- nevetett a férfi, kíváncsisága teljesen érthető, így hirtelenjében én sem tudnék még egy halálbiztosítót említeni A biztosító iparban ez rettenetesen ritka szakág, de ezért figyelemreméltó.

Gondoljon bele. Az emberek szívesen kötnek különböző életbiztosításokat, és tapasztalataim szerint, mind élő ember. Hát hogy lehet egy életet biztosítani, amikor folyamatosan él a megrendelő, tehát semmiféle biztosításra nincs szüksége.

Ő maga a bizonyítéka annak, hogy él. Az, hogy a biztosító nem tudja garantálni, hogy hosszútávon is élni fog, ez természetes. Egy élő, éli saját életét, pontosan tudja, és ismeri, miről van szó.

De még sosem volt halott, semmiféle gyakorlata vagy tapasztalata odaátról nincs, inkább e tárgyban kéne biztosítékokat szereznie.

Az életben lehetséges fogódzókat nagy vonalakban megtapasztalta, na de a halálban?

Inkább az ismeretlenben kéne biztosításokat szereznie- nem gondolja?

Kényelmesen előhalászta faragott- csont szipkáját, belehelyezte keskeny cigarettáját, és rágyújtott. Tömör fehér füstje furcsa alakzatokban vonaglott a levegőben, majd eloszlott az üzlet légterében. Tömjénszaga volt.

Meggyőződésem, -mondta, arra kell biztosítást kötni, amiben részt kell, vegyünk, és semmiféle tapasztalatunk nincs annak mibenlétéről.

A vendég, megsemmisülten ült székében, és hallgatott.

Kérem, nézze meg kínálatunkat- szólt a férfi, és a falra mutatott.

A felderengő fényben, hosszú lista vált láthatóvá, az ajánlatokkal, és árakkal. Hirtelen halál, baleset, betegség, az agónia hossza, zavartalan nyugalma, a szenvedés nyolc féle nagysága, különböző árfekvésben. Külön táblázaton összefoglalva a temetés pompafokozatai, a mennybeemelkedés statisztériája, a tisztítótűz kellemetlenségeinek elkerülhetősége, mind- mind felárazva.

De mi erre a garancia, mi a biztosítéka annak, hogy amit megrendelek, az úgy is fog történni.- motyogta a döbbent vénasszony.

A biztosíték pontosan akkora, mint az életbiztosításé- válaszolt a férfi, a tudat, hogy tett valamit saját érdekében, megnyugtatja önt, és egy belső tartást teremt. 

Leveszi önről azt a bizonytalan érzést, hogy nem tett meg mindent saját boldogulásáért.                        A „Faluszája” felszabadultan és hatalmasan megkönnyebbülve lépett ki az üzletből. Frissnek és fiatalnak érezte magát, még dalra is fakadt volna, ha nem fél, valaki meghallhatja. 

Igen- mondta hangosan magának. Ezt jól csináltad. Most már nemcsak életbiztosításod van, de halálbiztosításod is.

Most már csak azt kéne megtudnom, hol lehet a feltámadásra is biztosítást kötnöm.                              

Kép: Kapolyi György alkotása