Ábrándok foszlánya
között, készenlétben,
zsinórra függesztett,
akarattalan báb
komédiásra vár.
Hazug mosoly
festett könnye
arcára fagyva hull,
közönyös közönség
unottan tapsol.
Gubancolt madzag
poros dobozba hull,
hangos csattanással
teteje bezár: belül
molylepke táncot jár.
A marionett jól megmutatja, olykor milyennek érezzük magunkat, akaratunkat mennyire kevésnek, szerepünket mily sokszor érdektelennek. Pedig ugye, nem szeretnénk sokad-hegedűsként élni, vegetálni. Szegény marionett, szegény magunk - az esendő embernek kijár a sajnálkozás. ;(
VálaszTörlésJó gondolat Ildi, jól megírva.
VálaszTörlésBizonyos mértékig mindannyian marionettek vagyunk...
gyuri
Szeretettel gratulálok értékes alkotásodhoz: Mila
VálaszTörlés